Az idegösszeomlás forrása gyakran nem egy globális probléma vagy egy nehéz próbatétel, hanem a bosszantó apróságok, amelyek napról napra felhalmozódnak. Különösen gyakran találkozunk velük a munkahelyen. Van mód arra, hogy megbirkózzon velük, vagy akár a maga javára fordítsa őket? Van, Oliver Burkeman, a Psychologies rovatvezetője szerint.
A pszichológiában létezik a háttérstressz tényezők fogalma. Megtalálható ennek a fogalomnak a tudományos definíciója, de konkrét példákkal könnyebb megbirkózni. Gondoljunk csak az irodában a szomszéd asztalnál ülő kollégára, aki az otthonról hozott szendvicsek kicsomagolásakor minden alkalommal fóliát suhog, mintha timpánszólót játszana. Emlékezzen a nyomtatóra, amely minden bizonnyal összegyűri a dokumentum egy oldalát, függetlenül attól, hogy hány van benne. Gondoljunk csak a tanszéki asszisztensre, aki a fejébe vette, hogy egymilliárd népszerű dal közül kiválasztja a leghülyébb dalt, és csengőhangot csináljon a telefonján. Emlékezett? Mindezek a háttértényezők, amelyek a pszichológusok szerint a stressz egyik fő forrása.
Miért idegesít minket ez?
És tényleg – miért? Hát a fólia suhogása, hát kellemetlen dal, de semmi katasztrofális. A probléma azonban az, hogy védtelenek vagyunk ezekkel a hatásokkal szemben. Nagyon jól kezeljük a várható bosszantó dolgokat. Ezért, ha a légkondicionáló hangosan zúg az irodában, akkor ez nagymértékben zavarja az első munkanapot, de az első hét végére megszűnik legalább némi jelentősége. A szóban forgó kisebb bosszúságok megjósolhatatlanok. És az asszisztens a telefonjával mögötted van, amikor egyáltalán nem számítasz rá. Egy kolléga pedig pontosan abban a pillanatban vesz ki egy fóliás ebédet, amikor Ön telefonon beszél.
"Tedd magad azok helyébe, akik idegesítenek téged"
Az autonómia iránti igény bármelyikünk egyik legfontosabb szükséglete. És mindezek az apró stressztényezők újra és újra megmutatják nekünk, hogy egyáltalán nem vagyunk önállóak a munkánk során, és nem vagyunk képesek ellenőrizni, hogy mi történik.
Mit kell tenni?
A kulcsszó a „csináld”. Először is, nem szükséges forrongni a haragtól, erőtlenül csikorgatni a fogát. Ha tudsz valamit változtatni, tedd meg. Tegyük fel, hogy ismer egy kicsit a nyomtatókat. Miért nem próbálja meg úgy megjavítani, hogy végre abbahagyja a lapok „rágását”? Még akkor is, ha ez nem tartozik a munkaköri kötelezettségei közé. És ha valaki más telefonjában annyira kellemetlen a dal, tedd fel a fejhallgatót, és kapcsold be azt a zenét, ami nem zavar, de segít.
A második fontos lépés, hogy helyezd magad azok helyébe, akik idegesítenek téged. Mindannyian hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ha valaki próbára teszi a türelmünket, akkor azt biztosan szándékosan teszi. De leggyakrabban ez nem így van. Mi van, ha a szomszéd asztalnál lévő menedzsernek egyszerűen nincs elég pénze egy normál ebédre egy kávézóban? Vagy annyira szereti a feleségét, hogy kötelességének tartja, hogy csak azt egyen, amit ő elkészített? Az első szomorú, a második talán még aranyos is, de sem az elsőnek, sem a másodiknak nincs határozottan rosszindulatú szándéka veled szemben.
A „győzelmi póz” – egyenes testhelyzet, kiegyenesített vállakkal – csökkenti a stresszhormon kortizol termelését.
És egyébként innen az a következtetés is következhet, hogy te magad is, anélkül, hogy sejtenéd, bosszantasz valakit valamivel. Csak arról van szó, hogy neked sem szól senki. De hiába: nincs semmi baj, ha udvariasan azt javasoljuk a kollégának, hogy ne fóliába, hanem celofánba csomagolják a szendvicseiket, vagy megkérnek egy asszisztenst, hogy halkítsa le a hívás hangerejét. Próbáld ki.
Kár helyett haszon
És még egy-két hasznos tipp. Mióta rájöttünk, hogy ingerültségünk abból fakad, hogy nem tudjuk irányítani a történéseket, miért ne próbálnánk meg visszaszerezni az irányítást a rendelkezésre álló módokon? Amy Cuddy szociálpszichológus azt találta, hogy a testhelyzet befolyásolja az agy biokémiai folyamatait. Az úgynevezett „győzelmi póz” pedig – egyenes testhelyzet kiegyenesített vállak mellett (ideális esetben széttárt karokkal is) – csökkenti a stresszhormon kortizol termelését és serkenti a tesztoszteron felszabadulását. Próbáld meg elfoglalni ezt a pozíciót – és az irányítás érzése visszatér.
Vagy tegye a stresszt okozó tényezőket ürügyül a kikapcsolódásra. Gyakorolja például a mély légzést – érezze, ahogy a levegő behatol az orrlyukon keresztül, és fokozatosan megtölti a tüdőt. Ez egy nagyon hatékony módszer, és a titok ebben az esetben az, hogy a bosszantó tényezőket egyfajta „ébresztőóraként” használjuk. Amint zenét hall az asszisztens telefonjáról, kezdjen el mélyeket lélegezni – hagyja, hogy a hívásai emlékeztetőkké váljanak az „óra” megkezdésére. Azáltal, hogy ezt szokássá teszi, a stresszt az olimpiai nyugalom jelévé változtatja.