Sokan úgy gondolják, hogy a tehenek nem árt, ha csak tejtermelés céljából tartják őket, „még élvezik is a fejést”. A modern világban a városi lakosság aránya napról napra növekszik, és egyre kevesebb hely jut a hagyományos gazdaságoknak, ahol tehenek legelnek a réten, és este egy kedves nő megfeji a legelőről hazatért tehenet az udvarán. . Valójában a tejet ipari méretű farmokon állítják elő, ahol a tehenek soha nem hagyják el a számukra kijelölt szűk istállót, és lelketlen gépek fejik. De akárhol tartják is a tehenet – ipari farmon vagy „nagymama falujában”, ahhoz, hogy tejet adjon, minden évben meg kell szülnie egy borjút. A bikaborjú nem tud tejet adni, és a sorsa elkerülhetetlen.
A farmokon az állatokat megszakítás nélkül kényszerítik ellésre. Az emberekhez hasonlóan a tehenek is 9 hónapig hordozzák a magzatot. A vemhesség alatt a tehenek nem hagyják abba a fejést. Természetes környezetben egy tehén átlagos életkora 25 év lenne. Modern körülmények között 3-4 év „munka” után kerülnek a vágóhídra. Egy modern tejelő tehén az intenzív technológiák hatására 10-szer több tejet ad, mint természetes körülmények között. A tehenek teste változásokon megy keresztül és állandó stressznek van kitéve, ami különféle állatbetegségek kialakulásához vezet, mint pl.: tőgygyulladás, Bovin-leukémia, Bovin-immunhiány, Cronin-kór.
Számos gyógyszert és antibiotikumot adnak a teheneknek a betegségek leküzdésére. Egyes állatbetegségek lappangási ideje hosszú, és gyakran látható tünetek nélkül megszűnik, miközben a tehenet továbbra is fejik és a termelési hálózatba küldik. Ha egy tehén füvet eszik, akkor nem tud ilyen gigantikus mennyiségű tejet termelni. A teheneket magas kalóriatartalmú takarmányokkal etetik, amely hús- és csontlisztet, valamint halipari hulladékot tartalmaz, ami a növényevők számára nem természetes, és különböző anyagcserezavarokat okoz. A tejtermelés fokozása érdekében a teheneket szintetikus növekedési hormonnal (Bovine Growth Hormone) fecskendezik be. A hormon a tehén szervezetére gyakorolt káros hatása mellett a borjak szervezetében is komoly hibákat okoz. A tejelő teheneknek született borjakat születés után azonnal elválasztják anyjuktól. A megszületett borjak fele általában üsző, és a gyorsan leromló anyák pótlására tenyésztik. A gébek viszont sokkal gyorsabban véget vetnek életüknek: van, akit felnőtt állapotra növesztenek és marhahúsért küldenek, van, akit már csecsemőkorukban borjúhúsnak vágnak le.
A borjúhústermelés a tejipar mellékterméke. Ezeket a borjakat legfeljebb 16 hétig tartják szűk, fából készült istállókban, ahol nem tudnak megfordulni, kinyújtani a lábukat, és még kényelmesen sem feküdhetnek le. Olyan tejpótlót etetnek, amelyből hiányzik a vas és a rost, így vérszegénység alakul ki. Ennek az anémiának (izomsorvadásnak) köszönhető a „halvány borjúhús” – a hús finom világos színt és magas költséget kap. Egyes gébeket néhány napos korukban levágnak a fenntartási költségek csökkentése érdekében. Még ha az ideális tehéntejről beszélünk is (hozzáadott hormonok, antibiotikumok stb. nélkül), sok orvos, és különösen Dr. Barnard, a Physicians Committee for Responsible Medicine (PCRM) alapítója szerint a tej károsítja a felnőtt szervezetet. Egyetlen emlősfaj sem táplálkozik tejjel csecsemőkor után. És természetesen egyik faj sem táplálkozik más állatfaj tejével. A tehéntej olyan borjaknak készült, amelyeknek négykamrás gyomra van, súlyuk 47 napon belül megduplázódik, és 330 éves korukra 1 kilogrammot nyom. A tej a csecsemők tápláléka, önmagában és mesterséges adalékanyagok nélkül tartalmazza a növekvő szervezet számára szükséges növekedési hormonokat.
A daganatos betegek számára sok orvos még veszélyesnek is tartja a tejtermékeket, mivel a növekedési hormonok serkenthetik a rosszindulatú sejtek növekedését és szaporodását. Egy felnőtt szervezet képes növényi forrásból felvenni a szükséges vitaminokat és ásványi anyagokat, és a saját, erre a szervezetre jellemző módon szintetizálni. A tej emberi fogyasztását szív- és érrendszeri betegségekhez, rákhoz, cukorbetegséghez, sőt csontritkuláshoz (alacsony csontsűrűség) is hozzák összefüggésbe, amely betegséget a tejipar olyan erősen hirdeti, hogy megelőzze. A tej állati fehérjetartalma megköti a szövetekben található kalciumot és kihozza azt ahelyett, hogy ezzel az elemmel gazdagítaná az emberi szervezetet. A fejlett nyugati országok vezető helyet foglalnak el a világon a csontritkulásos esetek számát tekintve. Míg az olyan országok, ahol gyakorlatilag nem használnak tejet, mint például Kína és Japán, gyakorlatilag nem ismerik ezt a betegséget.