tartalom
A sorok okkal kapták a nevüket: sorokban vagy nagy csoportokban nőnek. Ezek a termőtestek a Föderáció egész területén megtalálhatók a mérsékelt égövi erdőövezetben. Ismeretes, hogy minden típusú sor őszi gomba. Vannak köztük ehető és nem ehető, sőt mérgező képviselők is. A tapasztalt gombaszedők nagyra értékelik a sorokat, mert jó ízűek, és jól alkalmazhatók a különféle feldolgozási eljárásokban is. Mindenekelőtt azonban tudnia kell, hogyan néz ki ez a termőtest.
A sárga-barna evezés leírása és elterjedése
A Ryadovka sárga-barna egy meglehetősen gyakori galócagomba, amely a Ryadovkovye családhoz tartozik. Feltételesen ehetőnek minősül, de vannak olyan források, amelyek ehetetlennek, sőt mérgezőnek is nevezik ezt a termőtestet.
[ »»]
Az alábbiakban egy fénykép és leírás található a sárga-barna sorról.
Latin név: Tricholoma sárga.
Család: Rendes.
Szinonimái: Tricholoma flavobrunneum, sárga-barna sor, barna-sárga, vörös-barna, barna. A népben ezt a gombafajtát útifűnek és diós mézes galócának is nevezik.
Páros: hiányzik.
Kalap: átmérője 4-10 cm, néha vannak 15 cm-es kalapú példányok is. A forma lekerekített-kúpos, a kor előrehaladtával elterül és hullámos, a közepén gumó látható. Fiatal példányoknál a kalapok szélei befelé húzódnak, a régi példányoknál ráncosak. Ügyeljen a képen látható sárga-barna kalap színére:
Mint látható, a színe nagyon szép - sárga-narancssárga, vörös-barna vagy vöröses, a közepén az árnyalat mindig sötétebb. Érintkezéskor a kupak felülete simának és száraznak érezhető, nedves időben viszont fényes és csúszós lesz.
Láb: magas, legfeljebb 15 cm, rostos, sűrű, száraz, sima. Színe hasonló a kupak árnyalatához, nedves állapotban a felület ragacsossá válik.
Pép: sűrű, közepesen húsos, fehér vagy sárgás. Illata lisztes, enyhe, szinte észrevehetetlen, íze keserű. A lábszár húsa rostos, fehér vagy sárgás színű.
Nyilvántartások: nagyon széles, rovátkolt, gyakran vagy ritkán található. A sárgásbarna sor leírása szerint lemezeinek színe világos vagy krémes, enyhe sárga árnyalat figyelhető meg. Az életkor előrehaladtával teljesen megbarnulnak, vagy a megfelelő színtől foltossá válnak.
Ehetőség: 4-es kategóriájú, feltételesen ehető gomba, azonban azok, akik kipróbálták, kellemetlen keserűséget észlelnek a pépben.
Hasonlóságok és különbségek: A tapasztalatlan gombászok összetéveszthetik a sárgásbarna „szépséget” a nyárfasorral (Tricholoma populinum) – egy feltételesen ehető gombafajtával. Ez utóbbi azonban vastagabb szárú, fehér lemezekkel rendelkezik, és főleg nyárfák közelében nő.
Terjedés: Észak-Amerika, Európa nyugati és keleti részei, hazánk közép- és északi része, az Urál és a Távol-Kelet. A gombás sárga-barna evezés a lombos és vegyes erdőket kedveli. Csoportosan nő augusztustól októberig. A termés mindig bőséges, maga a termőtest is jól tűri a szárazságot.
[ »wp-content/plugins/include-me/ya1-h2.php»]
Arany sor: fotó, leírás és terjesztés
Sor arany (Tricholoma auratum) – gyenge minőségű ehető gomba, amelynek jellemzője a lécseppek kibocsátása. Nagyon könnyű azonosítani ezt a termőtestet, sok tapasztalt gombász azt állítja, hogy szinte lehetetlen összetéveszteni más fajokkal.
Az arany sor következő leírása és fotója segít megérteni növekedésének megjelenését és jellemzőit.
Latin név: Tricholoma auratum.
Család: Rendes.
Kalap: 6-10 cm átmérőjű, domború, hengerelt élekkel. Ahogy öregszenek, a sapka leereszkedik, és a közepén gumó található. A felület jellegzetes narancssárga színű, közepén sötétebb barna-narancssárga terület látható. Az eső beálltával megfigyelhető, hogyan válik nyálkássá és csúszóssá a sapka felülete.
Láb: kifejezett vöröses-narancssárga pikkelyes zónája van. Ezenkívül az aranysoros gomba lábából lécseppeket bocsát ki, ami jellemző tulajdonsága.
Pép: sűrű, fehér, enyhe lisztes illatú és erős keserű ízű.
Nyilvántartások: ritka, vékony, fehér.
Ehetőség: Gyenge minőségű ehető gombák közé sorolják, azonban keserű péje miatt ehetetlen és mérgező, alacsony toxicitású fajtának számít.
Terjedés: az egész északi félteke mérsékelt égövében.
A képen látható, hogy az aranysor csoportosan nő a tűlevelű és vegyes erdőkben. Ezenkívül ez a termőtest a mészben gazdag talajokat kedveli, néha egyenként nő. A gombaszedés júliusban kezdődik és októberig tart.
[ »]
Vízfoltos evezős (Lepista gilva) vagy barna-sárga beszélő (Clitocybe gilva)
[ »wp-content/plugins/include-me/goog-left.php»]
Az egyik forrás szerint evezős vízfoltos (Lipista gilva) ehető vagy feltételesen ehető fajnak tartják, míg egyes külföldi források mérgezőnek nevezik. A legtöbb mikológus azonban egyetért abban, hogy ez a gomba még mindig ehető, de az íz alacsony minősége miatt kevéssé értékelik. Ebben a tekintetben ma általában ritkán gyűjtenek be vízfoltos sort vagy barna-sárga beszélőt.
Latin név: Tedd magad túl rajta.
Család: Rendes.
Szinonimái: barna-sárga beszélő, barna-sárga sor, Paralepista gilva, Clitocybe gilva.
Kalap: elég nagyok, 4-10 cm átmérőjűek, néha akár 15 cm-t is, laposak, közepén enyhén látható gumóval. A régi példányok tölcsér alakú kupakkal rendelkeznek, szélei mindig felhúzva maradnak. Színváltozó, gyakran határozatlan, barna bőrű, sárga-narancssárga, vöröses, barna-sárga. Idővel a felület krémes, majdnem fehér színűvé válhat, gyakran rozsdafoltokkal.
Láb: meglehetősen rövid, legfeljebb 5 cm magas és legfeljebb 0,5 vastag, egyenletes, hengeres, alul kissé szűkült, rostos, rugalmas. A vízfoltos sor lábának színe megegyezik a sapkáéval.
Pép: viszonylag vékony, sűrű, krémes vagy sárgás. Illata kellemes ánizs, a hús íze enyhén kesernyés. Egyes gombászok megjegyzik, hogy a gyümölcstest erős, parfümre emlékeztető aromát áraszt.
Nyilvántartások: vékony, gyakori, keskeny, erősen ereszkedő, ritkán villás. Fiatal egyedeknél a lemezek színe fehér, az életkorral sárgássá, sőt barnássá válnak, felületükön néha apró rozsdás foltok jelennek meg.
Ehetőség: nincs egyértelmű meghatározás. A vízfoltos sor vagy barna-sárga beszélő ehetőségéről a mai napig folynak a viták. Ehető és nem ehető fajokba egyaránt besorolják.
Hasonlóságok és különbségek: összetéveszthető a piros sorral (Lepista inversa). Ez utóbbi, bár hasonló körülmények között nő, mégis különbözik a kupak sötétebb színében.
Terjedés: a vízfoltos sorfű csoportosan, „boszorkánygyűrűket” alkotva nő minden vegyes és tűlevelű erdőben. Gyümölcsöt hoz nyár közepétől majdnem ősz végéig. A gomba aktivitásának csúcsa augusztus végétől október közepéig figyelhető meg.