Nem értünk egyet a karakterekben: hogyan kell megoldani a konfliktusokat

Minden családban vagy csapatban előfordulnak karakterek ütközései. Stephanie Gentile pszichoterapeuta gyakran hall ilyen konfliktusokról az ügyfelektől. Akár ismerik az introverzió és az extraverzió fogalmát, akár a Myers-Briggs személyiségtípusokat, az emberek nagyon tisztában vannak azzal, ha mások nem elégítik ki szükségleteiket.

Ez a frusztráció és a széthúzás érzéséhez vezethet. De a másokkal való kapcsolat elengedhetetlen a jólétünkhöz, még akkor is, ha introvertáltak vagyunk. Stephanie Gentile sok emberrel kommunikál, akik úgy gondolják, hogy kapcsolatukat már nem lehet helyreállítani. Különösen az introvertáltak gyakran érzik úgy, hogy szükségleteiket nem elégítik ki, és hangjukat nem hallják.

A terapeuta példaként a saját családját hozza fel, amelyben ő, nővére és szülei teljesen más személyiségtípusokhoz tartoznak. „Valójában az egyetlen dolog, ami összeköt bennünket, az a magány szeretete. Ellenkező esetben az élethez való hozzáállásunk túlságosan eltérő, és elkerülhetetlenek az összecsapások. Képzelheti, milyen konfliktusokat és frusztrációkat okoztak nézeteltéréseink az évek során.

Az emberekhez fűződő kapcsolatok összetettek, bennük önmagadnak kell maradnia, és ugyanakkor növekednie kell… egymás felé. Stephanie saját tapasztalataiból vett példákat felhasználva hat lépést kínál az introvertált ügyfelek számára az interperszonális konfliktusok megoldására.

1. Határozza meg, mire van szüksége egy kapcsolatban

Néha feltesszük magunknak a kérdést: „Hol kezdjük?” Először is érdemes meghatározni, mire van szükségünk egy kapcsolatban. Ez nehéz feladat lehet, mert sokunkat megtanítottak arra, hogy kielégítsük mások szükségleteit, miközben figyelmen kívül hagyjuk a sajátjainkat. De ha nem érezzük a szükségleteinket, a kapcsolatunk más emberekkel korlátozott lesz, vagy egyáltalán nem.

Korábban én magam is küzdöttem ezzel, elszigeteltem magam a szeretteimtől, abban a hitben, hogy nem értenek meg. Hihetetlenül fájdalmas időszak volt az életemben. És bár még mindig vannak félreértések pillanatai, most már jobban tudom, mire van szükségem egy kapcsolatban.

Saját igényeim meghatározása lehetővé teszi számomra, hogy könnyen kommunikáljak barátaimmal, kollégáimmal vagy szeretteimmel, akik nem osztják személyes preferenciáimat. Nem tudom garantálni, hogy valaki kielégíti az igényeimet, de most már értem az összeférhetetlenség okait.

2. Tegyen fel kérdéseket

Az itt felvázolt lépések leegyszerűsítőnek tűnhetnek, de sokunk, „csendes” ember számára néha nehezek is. Én, mint konfliktuskerülő ember, ennek ellenére megtanultam kérdezni, bár ez nehéz lehet. A kérdések feltevésével segítjük magunkat és a szeretett személyt abban, hogy rendezzük azt a helyzetet, amely az összeütközéshez és az elszakadás érzéséhez vezetett.

Ráadásul mindkettőnknek abban segít, hogy olyannak mutassuk meg magunkat egymásnak, amilyenek vagyunk. Például egy barát passzív-agresszív megjegyzéseket tesz a magánélet iránti igényünkről. Érezzük, hogy nem értenek meg minket és mérgesek vagyunk – válaszul megsértődünk, és ez konfliktushoz vezethet.

Ehelyett felteheti a kérdést: „Mit érzel, amikor megmutatom, hogy egyedül kell lennem?” Vigyázunk tehát a partner érzelmeire, nem feledkezve meg szükségleteinkről sem. Ez elősegíti a kölcsönös megértést, és lehetőséget ad a párbeszédre, amelyben mindketten egészséges kompromisszumot találhatnak.

3. Kérjen visszajelzést

A társadalomban kialakult egy tendencia: valaki kihívóan vallja magát és személyiségtípusát, és elvárja, hogy mások a tetszését elnyerjék. De a másokkal való kommunikáció során fontos emlékeznünk arra, hogy bizonyos értelemben a „személyiség” csak egy kifejezés, egy olyan készségek halmazának a neve, amelyeket gyermekkorunkban sajátítottunk el szükségleteink kielégítése érdekében.

Amikor visszajelzést kérünk másoktól, megkérjük őket, hogy mondják el, hogyan látnak minket. Ez nehéz és fájdalmas lehet, ezért fontos, hogy ne felejtse el vigyázni magára, miközben csinálja. Például megkérdezheti: „Szeretném megérteni, mit jelent barátomnak/férjemnek/kollégámnak lenni. Milyen érzések keringenek körülöttem? Érzed a szeretetemet, törődésemet, elfogadásomat?

Fontos hangsúlyozni, hogy visszajelzést csak megbízható szeretteitől szabad kérni. A munkahelyen pedig egy kollégától vagy vezetőtől, aki melegséget és együttérzést mutatott felénk. Amit mondanak, nehéz lehet hallani. Számunkra azonban ez egy nagyszerű lehetőség annak megértésére, hogyan lépünk kapcsolatba a világgal, és végül hogyan oldjuk meg a konfliktusokat.

4. Határozza meg, milyen jellemvonások védenek meg

Érdemes megkérdezni, hogy milyen típusú személyiségünk van, megismerjük erősségeinket. Ahelyett, hogy azt mondanánk: „Én ilyen vagyok, és ezért nem tudok… nem tudok megbirkózni…” és így tovább, gyakorolhatunk olyan kifejezéseket, mint: „Hajlamos vagyok úgy cselekedni, hogy fontosnak, szükségesnek érzem magam, értékes, vagy védelmező.” a kiszolgáltatottság érzésétől, a szégyentől. Ez azért fontos, mert segít azonosítani és megérteni, mi történik odabent a más személyiségekkel való összecsapások során.

5. Fogadd el, hogy másokat nem tudsz megváltoztatni.

Természetesen mindenki hallotta, hogy az emberek nem változnak. Mint valaki, aki több mint két évtizede próbál változtatni és megmenteni másokat, tanúsíthatom, hogy ez igaz. Ennek megkísérlése a belső káosz érzéséhez vezet. Hasznos lehet, ha visszagondolunk azokra az időkre, amikor gyerekként úgy éreztük, hogy szüleink megpróbálnak belekényszeríteni az általuk kialakított képbe. Vagy amikor egy partner nem tudott megbékélni a viselkedésünkkel vagy a hitünkkel.

Mit éreztünk akkor? Az ilyen emlékek lehetővé teszik számunkra, hogy elfogadjunk másokat olyannak, amilyenek. Gyakorolhatod az önrészérzést is. Emlékeztesd magad, milyen nehéz pozitív, tartós változást elérni az életedben. Tehát elkezdjük megértéssel kezelni mások hiányosságait. Ez nem megy egyik napról a másikra, de ez a gyakorlat nagyobb elfogadáshoz vezethet.

6. Állítson fel egészséges határokat

Sokat beszélnek a határokról, de arról nem, hogy hogyan állítsák fel őket. Miért olyan fontosak az egészséges határok? Lehetővé teszik, hogy több együttérzést érezzen mások iránt. A határaink betartásával például úgy döntünk, hogy nem veszünk részt mérgező beszélgetésekben vagy egészségtelen kapcsolatokban. Ez szorosan összefügg azzal a hajlandóságunkkal, hogy elfogadunk másokat olyannak, amilyenek, és nem olyannak, amilyennek szeretnénk.

Ezek a lépések segítenek egészséges határok felállításában. Stephanie Gentile hangsúlyozza, hogy ezek az ajánlások nem univerzális receptek a személyközi konfliktusok megoldására. Például vannak egészségtelen kapcsolatok, amelyekből el kell hagyni. Ha a szeretett személy határai meg vannak szabva, de folyamatosan megsértik, akkor ideje lehet tudatni velük, hogy egy kapcsolat nem lehetséges.

„Ezek a lépések személyes tapasztalataim eredményei” – írja Gentile. — Eddig néha csalódottnak érzem magam a szeretteimmel való kommunikációban. De a személyiségjegyeink közötti különbség megértése megkönnyebbülést jelent. Most már tudom, miért reagálnak rám bizonyos módon, és nem akadok ki a konfliktushelyzeteken.”

Ez egy nehéz munka, amely elsőre akár haszontalannak is tűnhet. De végül is ajándék magadnak. Mindannyian megérdemeljük, hogy valódi, mély kapcsolatot ápoljunk másokkal, valamint saját szükségleteinket is kielégítsük. Önmagunk és természetünk jobb megértése segíthet olyan kapcsolatok kialakításában, amelyekre szükségünk van.